Központi Vásárcsarnok, avagy Európa legszebb vásárcsarnoka

A Nagycsarnok (hivatalos nevén Központi Vásárcsarnok, egyéb nevei: Vásárcsarnok, Fővám téri központi vásárcsarnok, régebben Dimitrov csarnok) Budapest legnagyobb vásárcsarnoka. A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a fővámház, ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. A vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere. Az első időkben saját vasúti rakodóvágánya is volt és a felszín alatt folyosó kötötte össze a dunai rakparttal.

Az épület Pecz Samu építész, műegyetemi tanár tervei alapján készült el 1897-ben. A magyarországi historizmus téglaépítészetének egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek. A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10 000 négyzetméter. Óriási acél tetőszerkezet fedi.

1999-ben elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d’Excellence díját. 2013-ban a CNN Travel Európa legjobb piacának nevezte, majd elnyerte az Európa legszebb Vásárcsarnoka címet is.

Cigányzene

A cigányzene az évszázadok során meghatározó részévé vált a magyar zenei kultúrának. Tehetséges cigányzenészeknek köszönhetően a műfaj egyre magasabbra emelkedett a szórakoztatási ranglétrán, művelői pedig a társadalmi hierarchiában is előkelő helyet foglalhatnak el.

A cigányzenét sokáig keverték, vagy inkább összemosták a magyar népzenével, pedig két jól elkülönülő műfajról van szó, bár igaz, hogy komoly hatással voltak egymásra, hiszen egymással párhuzamosan alakultak ki. A zenekarok alapja vonós kamarazenekar, melyet hegedűk, brácsák, cselló és nagybőgő, valamint cimbalom és klarinét egészít ki. Egy cigányzenekar vezetője a prímás, ő a szólóhegedűs, aki játékával irányítja a zenekart, a repertoárt azonban a vendégek kívánsága, igénye határozza meg. A cigányzene olyan műfaj, melyre egyszerre lehet mulatni, szomorkodni vagy énekelni.

A gulyás

Nevét  a magyar marhapásztorok után, vagyis a gulyásokról kapta. Innentől már az is alap ugye, hogy eredetileg marhából készült. A puszták népe a hagyma mellett elpaprikázta, krumpli, csipetke került bele, hogy laktatóbb, tartalmasabb legyen. Hiszen ez valójában nem is leves, inkább egytál étel!

Recept 4 személyre:

20 dkg hagymát finomra vágva 10 dkg zsíron megpirítunk. Meghintjük 2 teáskanál édesnemes őrölt paprikával, aztán dobunk rá 1/2  kg felkockázott marhahúst. Átforgatjuk, elkevergetjük, 2 g  köménnyel, sóval, gerezd szétnyomott fokhagymával ízesítjük. Kevés vizet öntünk rá,és fedő alatt szép lassan megpároljuk. Ha a hús már megpuhult, közé vetünk negyedekre vágott paradicsomot,zöldpaprikát, és jó pár szem felkockázott krumplit (ne legyen több, mint a hús mennyisége!). Ezután öntsük fel annyi vízzel, hogy ha akarjuk gulyásleves legyen belőle, ha nem, akkor csak kissé bő lére eresztett gulyás, amibe a krumpli puhultával csipetkét is szaggatunk.

A pálinka

A pálinka évszázadok óta a magyar táplálkozási kultúra, a mindennapi élet része. Ugyanolyan nemzeti sajátosságunk, mint a pirospaprika, vagy a tokaji aszú. Nem hiába terjedt el a mondás: „A pálinka nagy mennyiségben gyógyszer, kis mennyiségben nem isszuk!”

A pálinka hagyományos magyar gyümölcspárlat, melyet kizárólag erjesztett gyümölcscefre, gyümölcsmust vagy gyümölcsvelő lepárlásával készítenek.  A pálinka leggyakoribb alapanyaga a szilva, a körte, az alma, a kajszibarack, a cseresznye, a szőlőtörköly és az eper, de bármilyen Magyarországon termett gyümölcsből készülhet.

Így isszuk

A pálinkát nem szabad csak úgy egy szuszra, egyetlen hörpintésre meginni, csak lassan kortyolgatva, ízlelgetve szabad fogyasztani: így élvezhető igazán a minősége.